Én, aki sosem voltam politikai párt tagja, notórius nem-szavazó vagyok a választásokon, és alapvetően elcseszettnek tartom a politikát, úgy döntöttem, hogy kezdeményezője leszek egy új párt megalapításának. Úgy fogják hívni: Éjjeli Őrség. Ha érdekel, hogyan jutottam el 47 évesen eddig a döntésig, az alábbiakban elolvashatod a történetem…

A társadalmi együttélésnek van néhány íratlan és még több írott szabálya. Úgy éltem le több évtizedet, hogy azt gondoltam: ezek mindenkire érvényesek. Aki kibújik alóluk, azokat az erre hivatott állami szervek felelősségre vonják. Vagy legalábbis megpróbálkoznak vele.

Ehhez képest az elmúlt fél évben meg kellett tapasztalnom, hogy Magyarországon kezd a feje tetejére állni a civilizált világ. Irritáló méreteket ölt az igazságtalanság, a hazugság, a manipuláció. És úgy tűnik, ettől senki és semmi nem véd meg.

A jogállam megvéd? Mindannyian tudjuk, hogy a jog önmagában nem véd meg az igazságtalanságtól, az embertelenségtől. Ne feledjük: a maga idejében “civilizált” országok tették jogszerűvé a rabszolgatartást, a faji megkülönböztetést, az őslakos indiánok kiirtását és a holokausztot is. Mindig megvoltak azok tömegek is, akiket meg lehetett győzni arról, hogy az embertelenség jó, főleg, ha annak haszonélvezői voltak. Magyarország is elindult ezen az úton. A jog egyre inkább a hatalmi elit játékszere, egy szűk csoport hatalmát biztosítandó csűrik-csavarják a törvényeket, és megvannak azok a százezrek is, akik ehhez tapsolnak.

A hatóságok megvédenek? Az elmúlt fél évben a magyar nemzetbiztonság belerángatott egy titkosszolgálati ügybe, majd ahogy kiderült, hogy a magyar politika csúcsragadozóitól érkezhetett a megbízás, aláirattak velem egy titoktartási nyilatkozatot, és hanyatt-homlok menekültek az ügyből – holott meg lettek volna a lehetőségek arra, hogy a felelősök megnevezésével és bíróság elé állításával példát statuáljanak: a törvények mindenkire vonatkoznak. Sokat elárul a magyar nemzetbiztonsági és bűnüldöző szervek állapotáról, hogy már külföldi privát titkosszolgálatok is büntetlenül dolgozhatnak rá magyar állampolgárokra, fogadhatnak el politikai megbízásokat.

Ami még jobban aggaszt, azok az országban működő kommunikációs állapotok. Az az elképesztő mennyiségű idegengyűlölet, hazugság és manipuláció, amit “nemzeti konzultáció” és választási kampány címszó alatt műveltek a kormánypártok. Ahogy az új magyar nemesség, kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartva, adja-veszi a médiát. Ahogy a kormányzati hazugsággyár még a közszolgálati csatornákat is megszállta.

Nincs mit szépíteni, a választások megmutatták, a kormánypárti koncepció működik. Mentális rabláncra lehet verni akár több millió embert, ha megvannak a megfelelő kommunikációs eszközök hozzá. Már most van százezernyi mentális zombink, akik egyszerű, manipulatív, a zsigeri félelmekre építő üzenetekkel dróton rángathatók. Ebben a választási rendszerben ez elég ahhoz, hogy a jelenlegi hatalmi elit évtizedekre bebetonozza magát és megkeserítse sokmillió ember életét.

De ami ennél is riasztóbb: a módszer sikerének híre futótűzként terjed Európában. Szélsőséges politikai csoportok tucatjai fedezik fel maguknak, hogy egyszerű félelemkeltő retorikával tömegeket lehet mozgatni.

Hová vezet ez az út? Ki lesz a következő kijelölt ellenség? Mit hajlandó megtenni egy elvakult hatalmi elit annak érdekében, hogy a pénzosztó bödön közelében maradhasson? Mi vagy ki fogja megakadályozni, hogy visszatérjen a múlt század 30-as éveinek retorikája, törvénykezési stílusa, majd az eszkaláció és a tömegek halála?

Sötét idők előtt állunk. És nem nagyon lehet hová menekülni, a sötétség lassan ráborul egész Európára. Én viszont nem vagyok az a menekülős fajta, inkább az ellenálló. A sötétséget sopánkodással elűzni nem lehet. Ez egy kőkemény harc lesz, és minél több ember válik öntudatlanságában a hatalom rabszolgájává, annál nehezebb a feladat.

Amit szeretnék már most nagyon határozottan leszögezni: nem hiszek az erőszakban. Annak semilyen formájában. De hiszek az erőben. A gondolatok erejében. A szavak erejében. Az összefogás erejében.

Amikor a különböző opciókat vizsgálva elkezdett kikristályosodni, hogy a sötétség ellen kívülről harcolni nem lehet, a saját pályájukon kell legyőzni a fideszlovagokat, sok álmatlan éjszakám lett. Nem csak tehetetlennek, hanem rettenetesen egysíkúnak és unalmasnak is találom, ami politika címszó alatt történik ebben az országban.

Nem akartam egy újabb fiatal-demokrata-liberális-nemzeti- konzervatív-keresztény-polgári-radikális-zöld-satöbbi pártot. Csontig lerágott jelzők és szlogenek, amik 3 évtized alatt teljesen kiüresedtek a politikai szélkakasok országában.

Ezért hívtam segítségül a fantasy világát és kerestem egy történetet, ahol párhuzamokat érzek azokkal a folyamatokkal, amik a mi országunkat is jellemzik. Nem tervezünk viccpártot, a kétfarkúakat úgysem lehet ebben űberelni. A téma pedig túl komoly ahhoz, hogy viccelni legyen kedvem. De egy olyan mozgalmat szeretnék, ahol az üzeneteinket ötvözni tudjuk a fantáziavilágok (végeredményben a tudattalan világunk) színes képi és formai elemeivel.

A politikáról alkotott véleményem nem változott. Ha a célkitűzéseinkre gondolok, a leggyakrabban a HATALOMTALANÍTÁS szó lebeg a lelki szemeim előtt. Nem hiszek abban, hogy ez a politikai rendszer megreformálható. A hatalom közelsége kihozza mindenkiből a legrosszabb énjét, ez az ember ösztönösen versengő habitusából fakad. A mostani rendszernek nem érdeke, hogy felelősségteljesen gondolkodó és cselekvő polgárai legyenek az országnak, világnak. Szavazógépek és robotoló munkások kellenek, akik hozzák a hatalomban maradáshoz szükséges szavazatmennyiséget és a gazdasági makroadatokat. Amíg ez nem változik, bárki is üljön a parlamentben, csekélyke eltéréssel ugyanazt fogja/tudja csinálni.

Egy olyan országot szeretnék, ahol az igen/nem/tartózkodom szavazógombok nem a parlamentben, hanem minden egyes háztartásban ott vannak. Olyan médiát, ami széleskörű tájékoztatással felkészíti az embereket arra, hogy felelősségteljesen döntsenek a sorsunkról. Nem négyévente, hanem nap mint nap. Központi hatalom helyett széleskörű jogosítványokkal rendelkező önkormányzatokat, hogy a fontos döntések helyben, a helyiek bevonásával szülessenek meg. És ha ez működőképes, megszavazom, hogy múzeumot csináljunk a parlamentből…

Tudom, hogy ezek most csak ideák. De ahogy mondtam, hiszek a gondolatok, a fantázia erejében. És abban, hogy ha te és én egy mederbe tereljük a gondolatainkat, valósággá varázsoljuk a vágyainkat.

Benne vagy? Akkor keress meg és csatlakozz az Éjjeli Őrség tervezőihez.

Éjjeli Őrség leendő weboldala: ejjeliorseg.net
Éjjeli Őrség Facebook-oldala: fb.com/ejjeliorseg.net

Oszd meg ismerőseiddel