Amikor március 19-én a Magyar Idők hasábjain megjelent Bayer Zsolt írása, kritikus napok következtek számomra. Aznap szinte biztossá vált: magyar kormányzati körök is érintve vannak abban, hogy egy külföldi csoport titkosszolgálati eszközökkel lejárató anyagokat próbált kreálni magyar civil szervezetekről. A választási kampány hajrájában jártunk, a hatalom reakciói kiszámíthatatlanok voltak. Az üggyel kapcsolatos bizonyítékokat még aznap éjjel külföldre juttattam és egy hétre elhagytam az otthonom. Abban biztosak voltunk, hogy mindenkit – megbízót, titkosszolgálatokat – meg fog lepni a sajtótájékoztatónk után kialakult helyzet, de amit nem tudhattunk: ki hogyan fog reagálni. Megpróbálnak elhallgattani? Megkísérlik begyűjteni vagy megsemmisíteni a bizonyítékokat? A félelem tapintható volt.
Időre volt szükségünk. Abban reménykedtünk, hogy ami elhangzik a sajtótájékoztatón – még ha számtalan kérdést nyitva is hagy -, felkelti néhány oknyomozó újságíró figyelmét, akik rávetik magukat a témára. Mi túl kicsik, az ügy szálai túl kiterjedtek és komplexek voltak ahhoz, hogy egyedül fel tudjuk őket göngyölíteni.

Elkezdjük összeilleszteni a teljes képet

Így is történt. A Politico, az index.hu, a BuzzFeed és a The Intercept is mélyre ásott. Kiderült, az ügy messze túlmutat a Migration Aid-en, egy széleskörű, több országra kiterjedő akció volt. Itt most csak dióhéjban foglaljuk össze a lényegét.

2017. december 15-én Jevhen Bisztrickij, az ukrán Open Society Foundation vezetője e-mailt kap egy magát Anna Bauernak nevező személytől, aki a madridi Tauro Capital nevében egy bécsi találkozóra invitálja, partnert kerestek egy menekülteket segítő projekthez.

Photo: BuzzFeed News
Photo: BuzzFeed News

2017. december 16-án Ali Mahmud Alrabi ír levelet Balázs Dénesnek, akit egy amszterdami találkozóra hívnak.
2017. december 19-én kaptuk az első e-mailt a magát Smart Innotechneknek nevező cég képviselőjétől.
2018. január 9-én találkoztunk a bécsi Intercontinental szállóban a cég két képviselőjével: Grigori Alexandrovval és asszisztensével. A találkozón készült hangfelvétel alapján a Magyar Idők március 19-én és 21-én írt leleplezőnek szánt cikkeket.
2018. január 15-én, szintén a bécsi Intercontinental szállóban találkozott egy magát Andrej Novaknak kiadó férfival és az Anna Bauerként bemutatkozó kolléganőjével Jevhen Bisztrickij. Róluk kiderült, ugyanaz a két személy, akivel mi találkoztunk pár nappal korábban ugyanabban a szállóban. A titokban készített hangfelvételről március 29-én írt Bayer Zsolt a Magyar Időkben.
2018. január 22-én találkozott Amszterdamban Balázs Dénes, a Civil Liberties Union for Europe nevű német, Soros György által támogatott civil szervezet képviselője, a magát Bahrein-i illetőségűnek kiadó Orion Venture Capital két képviselőjével, a hölgy a Jasmijn Kooij, a férfi az Ali Mahmoud Alrabie nevet használta. A találkozóról titokban hangfelvétel készült, ami alapján március 15-én jelent meg egy cikk az izraeli Jerusalem Postban, majd egy nappal később a Magyar időkben.
2018. február 8-án a New York-i Ritz szállóban Tracie Ahern-nel, a Soros Fund Management korábbi tisztségviselőjével találkozott egy magát Pierre Remy-nek nevező személy. A titokban készített hangfelvétel szintén a Magyar Időkben jelent meg. Ezzel a hangfelvétellel kapcsolatban felvetődött, hogy a szövegösszefüggéseket megváltoztatva vágták meg, sőt lecserélték a felvételt titokban készítő személy hangját. Erre a beszélgetésre hivatkozba került be a kormányzati kampány-kommunikációba a “2000 Soros-zsoldos” kifejezés,
2018. február 9-én került sor a második bécsi találkozónkra ugyanott és ugyanazzal a két személyel, akivel január elején is találkoztunk.
2018. március 10-én Alrabie úr – aki korábban Balázs Dénessel találkozott Amszterdamban – asszisztense (akit ezúttal Helen Van der Berg-nek hívtak) e-mailt írt William Newton-Smith-nek, aki korábban a londoni székhelyű Open Society Foundation vezetője volt. Őt azzal keresték meg, hogy egy Dubaiban tartandó konferenciára szeretnék meghívni.

Photo: BuzzFeed News
Photo: BuzzFeed News

2018. március 13-án sor is került egy találkozóra a londono Rosewood Hotelben, amin Van der Berg és Alrabie is részt vett.

A fentieken kívül a csoport megkereste a magyar Helsinki Bizottságot, a TASZ-t (őket szintén Alexandrovék). A Nyílt Társadalom Alapítvány budapesti irodáját egy magát berliniként kiadó Finwaves nevű cég kereste meg. Ezekben az esetekben nem jött létre találkozó. A Finwaves ennek ellenére szintén felszívódott és weboldaluk, elérhetőségeik megszűntek.

Photo: BuzzFeed News

Mielőtt végképp elveszítjük az áttekintést ebben a szövevébyes kémügyben, az alábbi tablón összefoglaltam a legfontosabb neveket és azt a kapcsolati hálót, ami összeköti a kémügy közvetlen és közvetett szereplőit.

ki-kicsoda

Az első furcsaság, ami gyanút keltett bennünk

Az egész ügyben volt egy aprócska mozaik, amit sehogy sem tudtunk a helyére illeszteni. Ez az aprócska mozaik vezetett oda, hogy már január közepén felmerült: belpolitikai szála lehet a Smart Innotech megkeresésének.

Ez az apró mozaik: az Alexandrov által írt levél december 19-én a privát e-mail címemre érkezett. Ezt az e-mailt nagyon szűk körben használom, így egy évre visszamenőleg készítettem egy listát arról, kiknek írtam erről a címről. Gyorsan rádöbbentem: van egy állami szerv, amelynek az adatbázisában ez az e-mail szerepel a nevemhez kapcsolva: a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH). Ehhez háttérinfóként annyit kell tudni, hogy a SIRIUS.HELP nevű csoportnak, amelynek alapítója és koordinátora vagyok, 2016. szeptemberétől 2017. májusáig belépési engedélye volt többek között a tranzitzónakba. Mivel ez nem a Migration Aid tevékenysége volt (csak támogatták adományokkal az ottani munkát), a SIRIUS.HELP-hez kapcsolódó levelezést a BMH-val részben erről az e-mail címről bonyolítottam.

bmh-sirius

Ahogy már egy előző írásban említettem, január 3-án, mielőtt még elküldtem volna az aktuális mobil számomat a Smart Innotechnek, telefonhívást kaptam tőlük. Nem az aktuális számomon hívtak, hanem azon, ami a fenti táblázatban a privát e-mail címem mellett szerepel.
2017. május végén – váratlanul, miközben pont egyeztettünk a BMH-val a júniusi tranzitos programokról – megvonták a SIRIUS.HELP belépési engedélyét (egyébként ezzel egyidőben a Helsinki Bizottságét is). Hivatalos indoklás nem volt, de belső csatornákon azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nem szakmai döntés volt; felülről szóltak le a vezetősegnek, politikai döntés született.

Tehát. 2017. májusában legfelső szinten (a BMH igazgatójának felettesei a belügyi államtitkár és a miniszter) valaki meglátta a nevemet a BMH engedély-listáján. Döntöttek a belépési engedély visszavonásáról és a birtokukban voltak a személyes elérhetőségeim. És mit tesz isten, két héttel később a Magyar Idők nevű kormányzati lap elkezdte ontani a cikkeket a szervezetről, méghozzá abban a kontextusban, hogy a Migration Aid Soros-szervezet. A lap azt megelőzően másfél évig nem foglalkozott a Migration Aid-del és nem említette olyan összefüggésben, hogy Soros-szervezet lenne. Honnan jött a hirtelen ihlet? Méghozzá már az első cikkben azzal a kontextussal, hogy a Migration Aid Soros-szervezet?

Oszd meg ismerőseiddel